Banská Štiavnica

Selmecbánya

A síközponthoz közel, töle mindössze 10 km távolságra található Banská Štiavnica bányaváros, amely Szlovákia legszebb és történelmileg legérdekesebb helyeinek egyike. 1993 decemberében a város megkapta a legnagyobb nemzetközi elismerést, ami során a város történelmi magja a műszaki műemlékekkel együtt bekerül az UNESCO kulúrális és természeti világörökségi listájára. Banská Štiavnica történelmi műemlékeinek, bányarendszerének, víztartályainak és művíztárolóinak köszönhetően jelentős és keresett turisztikai desztinációnak tekinthető.  

Banská Štiavnica történelme a kezdetek óta összefügg a bányászattal, erről tanúskodik a város címere is, ami kék pajzson levő ezüst erődítményt és arany bányaeszközöket ábrázol. A selmecbányai ércvidék a 13. - 18. sz.ig Európa legproduktívabb ércvidéknek számított az ezüsttermelésben, és az aranytermelésben is a legjelentősebb termelők között volt jelen.

A 15. és 16. század fordulóján a gazdag polgárok és bányatulajdonosok a vagyonukat fenséges  reprezentatív épületekbe fektetik be.

Banská Štiavnica aranykora a 17. század volt.  Az arany- és ezüsttermelés1690-ben érte el a legjobb eredményeket (605 kg arany, 29 000 kg ezüst). A gazdasági és műszaki fejlődéssel együtt a város is kulturális és építészeti fellendülésen ment át.

A város történelmében fontos határkőnek számít az 1762-es év, a Bányaakadémia létrejötte. A világ első műszaki főiskolája volt, és Banská Štiavnica a bányatudomány- és művészet fejlődésének központjává vált Európában.

A 18. század feléig Banská Štiavnica környékén egyedi, 60 víztartályból – tajchból álló bánya-vízgazdasági rendszer épült ki, amely nyaranta a pihenők kedvelt központjává vált. A tavak a mesés hegyes természet – a legendákban gazdag Štiavnické vrchy- hegyek (legmagasabb pontja Sitno 1009 m t.sz.f.m. ) részét képezik. A Štiavnické vrchy területén számos ismeretterjesztő sétát lehet tenni, sok műszaki emlék is megtekinthető (tárnák, termelőhelyek), és megtekintést érdemel a gyönyörű növény- és állatvilága is.