Természeti látnivalók
• Botanikus kert – 3,55 ha védett terület. Létrejötte 1807-1810-re tehető, az idegen országokból származó bokrok aklimatizálódásáról szóló tanulmányi és egyéb pedagógiai célokra. Szlovákia legrégibb botanikus kertje. Jelenleg több mint 200 bokor található itt a világ egész tájáról. A CHA közelében, a kert mögött található a Sekvojovec fa, amelyet 1993- ban védetté nyilvánítottak, és az Erdőakadémia volt professzora, Fekete Lajos kertjében ültettek el. (125 éves, 28 m magas, a törzs átmérője pedig 502 cm).
• Kysihýbel Arborétum – védett terület, 7,54 ha. Az 1900-1913-ban létrehozott jelentős dendrológiai tárgy védelmét jelenti. Idegen országokból, az északi féltekéről származó bokrok gyűjteményét tartalmazza (több mint 260 taxonómiai egység). Az idegen országokból származó bokrok aklimatizációjának és indukciójának tanulmányozására, az erdőgazdaságban, füvesítésben való kihasználásra és erdőgenetikai célokra szolgál. Európai jelentőségű dendrologikus épület, tudományos település. Belépés csakis az Erdészeti Kutató Intézet engedélyével. A látogatás kb. 2 órá hosszáig tart. Az arborétumnál kezdődik az NCH Kysihýbel.
• Sitno (1009 m t.sz.f.m.) – A Štiavnické vrchy – hegység legmagasabb pontja, gyönyörű kilátással a Tátrától egészen a Dunáig. A vidék egyik dominánsának számít. Az andezit meredek sziklás falak három oldalról védik a hegység csúcsát. Magas fekvésének köszönhetően már az őskorban lakott terület volt. A luzsicai kultúra idején hatalmas erődítményt építettek ide, később pedig két késő bronzkorszaki kincset is találtak. A Tatár réten a luzsicai kultúra temetkezőhelye található. A középkorban itt vár épült, amelyet 1548-ban véglegesítettek, 1629-től Koháryék, majd Cogurgék tulajdonába került. 1727-ben Koháry M. kezdeményezésére kilátótorony épült. 1852-ben villámcsapás következtében leégett, majd 1888-ban F.Coburg felújítatta. Mostani kinézetét a nemrég végrehajtott felújításnak köszönheti, és jelenleg a nyári turista időszakban természetvédelmi információs központként működik. A turistaház kiépítéseken megy át. Turistaútvonalak kereszteződése, ismeretterjesztő járdák. A televíziósugárzóhoz vezető aszfaltos út a közönség számára zárva van. Sitno az európai turizmus bölcsője, itt keletkezett az első turista egyesület 1860-ban. Gyönyörű morfológiájának és domináns fekvésének köszönhetően ez a hely a nemzeti erő és- tudat szimbólumává vált.
• Kőtenger Vyhne-ben – természeti rezervátum Kamenné lejtőjén, Vyhne község fölött. A védelem oka, hogy Szlovákiában a Kárpátok felületileg legnagyobb vulkanit-kőtengeréről van szó, amely nagyon alacsony hőmérsékletnél a ryolit áramlat szétesésekor keletkezett.
• Kašivárová – nemzeti természeti rezervátum, nagyon ismert az értékes tölgyfajtáiról, amelyeknek jellegzetesen sima, göröngy nélküli törzsük van. Ennek a térségnek őserdő jellege van és kb. 250 éves. Szlovákia és egyben közép-Európa legszebb tölgyformájáról van szó.
• A Vyhniansky travertin - 0, 35 területen levő egyedi karsztképződmény. A travertin az elhagyatott bányatárnából eredő vízből jött létre. A víz hőmérséklete 38 °C és karbonátüledékekben ásványozódik A travertintest vízeséssel végződő enyhén ferde csatornából keletkezik.
• Selmecbányai tajchok – a selmecbányai térségben a 16. és 19.sz. között művíztartályok egyedi bánya-vizigazdasági rendszere épült ki. A rendszert 60 művíztartály – tajch alkotja, össztérfogatuk 7 mil m3, amelyeket gyűjtő, (72 km), hajtó (57 km) és összekötő árkok kötnek egybe. A természetes vízforrások hiányára tekintettel ebben a térségben a havat és az esővizet gyűjtőárkokban fogják fel, és víztartályokban halmozzák fel. Innen a víz hajtóárkokon keresztül jut el az egyes bányaberendezésekhez. A víztartályak egyes gátai a vízépítészet figyelemreméltó alkotásainak tekinthetők, és többségük a mai napig is aránylag jó állapotban maradt fent. A gátak külső oldalát kőburkolat védi a hullámzások elől. A gát alsó részében elfolyó található, amelyhez összekötőtárnán keresztül lehet hozzáférni. Ennek a rendszernek a kiépítéséhez olyan személyek járultak hozzá, mint pl. Matej Kornel Hell, Jozef Karol Hell, és elsősorban a jelentős tudós – polihisztor - Mikovíni Sámuel. A mai napig összesen 23 víztartály maradt fent. Ezek közül a legjelentősebbek: Počúvadlo, Veľká Richňavská, Klinger, Bakomi, Evička, Veľká Vindšachtská, Veľká Kolpašská, Veľká Vodárenská.
